nezed a sineket. es csak ket elmosodo csikot latsz.
de ha eleg gyorsan mozgatod visszafele a szemed, egy pillantra kimerevedik a sinpar es latsz minden egyes talpfat. kavicsot. repedest.
egy pillanatra latod a jelent, ahogyan van.
egy pont, amikor a jovo multba fordul.
kiveteles pillanat ez: ritkan latod olyan tisztan a jelent, ahogy kene, ahogy lehetne, ahogy igazabol talan nem is lehet.
pedig kell, h ne emlekeknek es terveknek eljunk mindig.
kell, h a puszta letezest fogadjuk el. az ottlevest.
ez nem carpe diem (az tul tudatos ehhez kepest ;-) ez carpe moment, es sokkal fontosabb.

tegnap megvalosult egy kis KEBp vagyis KeddEsteBudapesten.
tutti volt ez is. mar csak a jo ido meg a dobozos sor miatt is. tobb mindenrol volt szo, de a legfontosabbat vegul Huck fogalmazta meg, mikor elpanaszoltam, h kezdem unni a sajat dumamat a vilagrol, meg az emberekrol, meg ugy altalaban.

"igen" - mondta - "nem az a baj, h nem erdekel, milyen mondanivaloja van a masiknak szamomra, hanem, h egyre inkabb az sem erdekel, h en mit fogok mondani. ezert aztan nem egyre inkabb nem mondok semmit."
meg arra is rajottem, h a let meg elviselhetetlenebbul konnyu, mint ahogy kundera gondolta. ezt maskor fejtem ki: most unom ;>

szeretek a levegobe programozni.
kiraly dolog, amikor csak gyartod a kodot, es egyszer nem nyomnal F5-ot, h megnezd egyatalan elindul-e az a nyamvadt.
tutti feeling,
csak kodolni napokig, es bizni. remelni, h az a szovet, letforma, ami a napokban lassan testet olt, formalodik a kaoszbol rendde, vegul tenyleg mukodik majd, rovid idore meghazudtolva a joslatot, amely mar ugyis az entropia javara dontotte el a kerdest.

tuttisag. most is ez van epp. feldob, na.
csak mondom.

ha vmi nyomaszt es egyszer csak elmulik, pedig a dolog meg nem oldott meg egyatalan.
nem arrol van-e szo, h megis tortent vmi, ami nekem meg nem jelenti a problema megoldasat - sot akar teljesen fuggetlen esemenynek latszik - de vki bennem mar tudja, h a hataratlepes megtortent, tovabbi dilemmanak nincs helye. igy v ugy, de eldolt a dolog.

ez azert lehet, mert a hatarok tenyleg elore rogzitve lettek, es a belso konfliktusok pont abbol adodnak, h ezeket a hatarokat mashova kepzeljuk v tudatosan probaljuk mashova helyezni, mint. de mikor es hogyan fixalodnak a hatarok?

a hatarokat (nem, nem most errol a szanalmas haborurol beszelek)
nem szabad at lepni.
at lehet lepni.
at kell lepni.
most ugy gondolom, h egy egesz eletet fel lehetne epiteni a fenti 3 mondatra es elore rogzitett hatarokra.
csak azt nem tudom, h erdemes-e.

most pl. 21:53 van es ma epp eleget kodoltam: egy gyengebb co-worker 3 napi adagjat kb. hehe.

hetfon kirugtak 7 embert.
foleg salesesek meg product managerek. a tobbsegukrol nem gondoltam volna, h valaha is kirugjak, de ezzel igy voltak azok is aiktol hallottam.
szoval eleg vicces. es ha nem teljesitjuk a targeteket, akkor evvegen jon megint egy redesign team. heh.
vajon rajonnek valaha is, h mennyi idot toltok bamulva a monitort v az ablakon?
egyebkent mindegy is:
kicsit olyan erzes ez, mint amikor egy bliccelo azt mondja, h az elmult 10 evben annyit logtam a metron, h ha most megbuntetnenek, meg mindig pozitiv lenne a merleg.
persze meg mindig azt gondolom, h 'at the end of the day' kodolok en eleget, csak hat biztos tudnek tobbet is.
de minek?

"...Now if you get any out of this
Then that's the thing that makes me sleep all day
And I'll explain my love for you
On another day" - Madrugada

le fogom nyulni ezt a szoveget, mert nagyon el van talalva. ill., amit nekem jelent, azt nagyon jelenti.
arrol van szo, amikor hideg van meg, de sut a nap, es oda- meg visszasetalsz a noddel a japan etterembol, meg aztan meg tovabb, es minden vicces, amit mond, amit mondasz, es neki allhatnal magyarazni, h miert es mennyire erzed ugy, h ez nem vagy legalabbis nem igy mukodne vki massal, de nem allsz neki analizalni magad v a helyzetet, csak hagyod, h reszed legyen benne, h megtortenjen, es azokat, amik eszedbe jutnananak magyarazat gyanant, azokat majd egy masik napon megprobalod eloszedni.

nem akarok itt lenni.
azt akarom, nyar legyen, vagy tavasz, de rendesen, es iszonyu hangosan uvolthessek a mikrofonba, es tessen masoknak is, es ertelemes dolgokrol akarok beszelgetni, vagy csak hallagtni ertelemes emebereket beszelgetni, es futni akarok, amig az ereim elemsavat pumpalnak. vagy csak allni akkora szelben, h nehez legyen a levegovetel.
valamit, csak ne ezt.

(ajanlas a herceghez: tudom, h csak rajtam mulik, mit kezdek magammal. tudom bassza meg.)

megint reggel. megint becs.
de lapul a zsebemben vmi, amitol minden szebb.
egy sharp mt877. persze utott-kopott, meg nincs hozza taviranyito meg tolto, de szol a dido, meg a radiohead meg a viccnek durva.
es megint egy filmben lepkedek, mint sok-sok evvel ezelott edzesrol hazafele, amikor belmondo voltam a HEVtol a hazig, vagy redford felturt kabat gallerral vagy james bond ellenseges teruleten, amikor '88ban v '89ben leesett az az irdatlan ho.

Bad Endorf
Ez lenne az osztrák sí paradicsom neve ha egy szájbarágós, utalgatós regény deszkás hõse lennék. ugyanis a Tonale név egyrészt olasz, más részt nem tartalmaz semmilyen utalást arra az endorfin-kúrára, amiben részem volt 6 napon keresztül: nem hittem, h tudok még ennyire/ennyiszer/ilyen gyakran boldog lenni.
pedig igy volt.
semmi drog, még cigi vagy koffein sem kellett a legtöbb esetben, vagy csak minimális mennyiségben, egy kis forralt borral, de az is inkább csak a hagyományok miatt.
eszembe jutott, h az endorfin önmagában is eléggé feldob, de amiért folyamatos vigyor ült ki az arcomra, 16:15 és 18:00 között, az a felismerés, h képes vagyok még vicc nélkül mosolyogni, belülrõl.

ps.: ja és talán a fentiekboll talán nem triviális, de hogy a legjobb dolgok ingyen lennének, nos, ez sajnos nem igaz.